A fordított ozmózis alapelve
Ha a tiszta vizet és a sós vizet egy ideális féligáteresztő membrán választja el egymástól, a membrán csak a vizet engedi át, miközben megakadályozza a só áthaladását. A tiszta víz oldalon lévő víz spontán módon átfolyik a membránon a sós víz oldalára, ezt a jelenséget ozmózisnak nevezik. A sós víz oldalára gyakorolt nyomás gátolja ezt az áramlást. Ha az alkalmazott nyomás megegyezik az ozmotikus nyomással, a víz nettó áramlása nulla. Ha az alkalmazott nyomás meghaladja az ozmotikus nyomást, az áramlás iránya megfordul, és a sós vízben lévő víz a tiszta víz oldalára áramlik. Ez a jelenség támasztja alá a fordított ozmózisos (RO) vízkezelés alapelvét.
Bevezetés a fordított ozmózisba
Az RO membrán pórusmérete egy nanométer (1 nanométer = 10^-9 méter). Bizonyos nyomás alatt a H2O molekulák átjuthatnak az RO membránon, míg a szervetlen sók, nehézfém-ionok, szerves anyagok, kolloidok, baktériumok, vírusok és egyéb szennyeződések nem. Ez hatékonyan választja el a tiszta vizet a koncentrált víztől.
A fordított ozmózisos előkezelés célja és szempontjai
Fordított ozmózisos rendszer alkalmazásakor különös figyelmet kell fordítani a nyersvíz előkezelésére. Ezzel elkerülhető a rendszer eltömődése a lebegő anyagok eltávolításával és a zavarosság csökkentésével. Sterilizálás is szükséges a mikrobák szaporodásának megakadályozása érdekében.
A fordított ozmózishoz alacsony mennyiségű lebegőanyag szükséges a nyersvízben. A szennyezettségi index a vízminőséget méri a lebegő anyagok vonatkozásában, ami elengedhetetlen az RO rendszer esetleges eltömődésének meghatározásához. A szennyezettségi index nem haladhatja meg az 5-öt, az ajánlott érték pedig kevesebb, mint 3. A befolyó víz pH-jának meg kell felelnie az RO membrán követelményeinek, és a hőmérsékletet szabályozni kell a membrán integritásának és teljesítményének megőrzése érdekében. Szerves membránoknál jellemzően 20-40°C, míg kompozit membránoknál 5-45°C a megfelelő hőmérséklet.
